Bogi Blog

A Szerdai Könyvklub

A tavalyi év egyik legszuperebb hozománya az volt, hogy egy munkahelyi ebédszünet során alapítottunk egy könyvklubot. Mivel pont A csütörtöki nyomozóklub könyvről (és a sorozat többi részéről) folyt a társalgás, amiből aztán a saját könyvklub alapítása kerekedett ki, oly sok béna ChatGPT névjavaslat után, elég kézenfekvő volt, hogy Szerdai Könyvklubnak nevezzük el és az alapkoncepciónk az legyen, hogy minden hónap első szerdáján összeülünk megvitatni a havi olvasmányunkat. Ki mondta, hogy nem éri meg néha bemenni az irodába?! Aznap délután természetesen már a legfontosabb projektünkké az vált, hogy könyvklub logót készítsünk, Messenger csoportot hozzunk létre, kijelöljük az első könyvet, amit el kell olvasnunk és az egyéb teendőinket félrerakva minden energiánkat az új klubunknak szenteljük. Így történt tehát, hogy négy munkatársból, vagy inkább munkahelyi barátnőből könyvklub alapítókká és tagokká váltunk, más szóval egy SOKKAL magasabb szintre emeltük a kapcsolatunkat, hiszen a Szerdai Könyvklub már örökre összeköt minket.

Többé-kevésbé sikerült is tartanunk a havi egy könyv kiolvasását, viszont annak ellenére, hogy egy helyről (az irodából) és egy időben (a munkaidőnk végén) indultunk volna el az ominózus szerdai találkozásokra, sokszor jött közbe valakinek valami, ezért azt kellett megállapítanunk, hogy a legtöbb Szerdai Könyvklub nem is szerdai napon volt. De nem ragaszkodunk ennyire görcsösen az alapkoncepcióhoz, a lényeg úgyis az, hogy találkozzunk, együtt legyünk és beszéljünk a könyvről, különösen úgy, hogy már többen is vagyunk, akik nem dolgozunk ugyanott – vagyis én hivatalosan ott dolgozom, csak a szülési szabadságomat töltöm. Az élet elválaszthatott és elsodorhatott volna minket egymás mellől, de a könyvklub örökre szól és összetart minket – már ezért megérte létrehozni, hát még a jobbnál jobb olvasmány élményeket nem is említve.

Na, de térjünk is a tárgyra és lássuk, hogy melyik könyveket olvastuk idén!

Ruff Orsolya – A Bánatos Madonna

Az évet Vera, Adél és Kamilla kalandjával kezdtük, akik idős koruk ellenére (vagy inkább pont azért?) óriási kalamajkába keverednek, amikor is igent mondanak egy olyan ajánlatra, aminek az a lényege, hogy el kell lopniuk a Bánatos Madonna névre hallgató szobrot a margitvárosi múzeumból. A tét rengeteg pénz, amit mindhárom nyugdíjas barátnő tudna mire fordítani. A rendőrség persze nyomozni kezd az ügyben, közben természetesen kiderül, hogy az egyikük unokája is nyomozó, aki ráadásul vezeti is a nyomozást, a szobor eltűnése után pedig egy haláleset súlyosbítja a helyzetet.

A történet kellőképpen fordulatos, a tempója viszont tökéletesen passzol a nyugdíjas életritmushoz, emiatt letehetetlennek nehéz kikiáltani. A karakterek jól kidolgozottak, szerethetőek és felüdülés volt olyan könyvet olvasni, aminek minden helyszíne ismerős volt, hiszen Budapesten játszódik. A hangulat olykor-olykor nagyon emlékeztetett A csütörtöki nyomozóklub regényére, amit szerintem nem lehet nem imádni, így jár neki a 4,5 csillag.

Guillaume Musso – Mert szeretlek!

A könyvklub egyik legmegosztóbb olvasmánya volt Musso – Mert szeretlek! című regénye: volt, aki élete könyvének kiáltotta ki, más pedig a falhoz vágta, majd rituálisan elégette volna szíve szerint és a kettő között is voltunk páran, akik néhol szerették, néhol viszont utálták a sztorit.

Az alaptörténet borzasztóan izgalmasan hangzott, ezért is javasoltam ezt februári olvasmánynak:
“Három ember, akinek sosem kellett volna találkoznia, egy járatra kap jegyet. És a sors furcsa tréfát űz velük. Az ötéves Layla eltűnik egy Los Angeles-i bevásárlóközpontból. Megrendült szülei a történtek után különválnak. Öt évvel később a kislány előbukkan, méghozzá pontosan ugyanazon a helyen, ahol nyoma veszett. Életben van, de megmagyarázhatatlan némaságba burkolózik. A viszontlátás örömét egyre több megválaszolandó kérdés követi. Hol volt mindvégig Layla? Kivel? És főleg: miért tért vissza?”

Aki olvasott már Musso-tól, az tudhatja, hogy vannak rettentő jól eltalált, letehetetlen, “egy-nap-alatt-muszáj-kiolvasnom-vagy-megőrülök” típusú regényei (például: Egy párizsi apartman) és olyanok, amik követhetetlenek és a hatásukra megemelkedik a pulzus, de már dühből befejezi őket az ember (például: Most!). Sajnos a Mert szeretlek! is inkább az utóbbi kategóriába tartozik az én olvasatomban (haha), de a rövidsége és az alapsztori érdekessége miatt nagyon könnyen olvasható volt, semmi sem volt túl magyarázva és komplikálva. Néha viszont az volt az érzésem, hogy egy hosszú regény rövidített változatát olvasom, bizonyos részeknél kissé összecsapottnak is hatott, ezért nálam 3 csillagot érdemelt.

Gillian Flynn – Éles tárgyak

Az idei legnyomasztóbb olvasás élményem. Ha ez alapján pontoznánk, akkor járna neki az öt csillag. Kisváros, haláleset(ek), családi feszültség, generációkon átívelő traumák és egy oknyomozó újságíró mindezek központjában, akit a főnöke visszaküld a szülővárosába, hogy írjon az ottani eltűnési/gyilkossági esetekről. Minden adott egy magával ragadó krimihez, de olyan szinten lettem feszült tőle, hogy még álmomban is meggyanúsítottam egy-egy szereplőt, majd felkeltem az éjszaka közepén és órákig nem tudtam visszaaludni, csak bámultam a plafont és gondolkoztam azon, hogyha igaz lenne, amit álmodtam, az MENNYIRE beteg lenne. És spoiler: igaz volt!

Készült belőle sorozat is, ami az HBO Maxon tekinthető meg, nemrég elkezdtem egyedül, késő este nézni, mert “ha már olvastam hónapokkal, mi baj lehet belőle?”, de kénytelen voltam kikapcsolni, mivel ha lehet ilyet mondani, a képi világgal párosítva még nyomasztóbb, mint könyvben. Jó-jó, de azért, ami sok az sok, ezért 3,5 csillagot kapott tőlem.

Diana Hunt – Prédák háza

Ha valaki azt mondta volna nekem, hogy olvassak el egy magyar Harry Potter fanfictiont, valószínűleg nem rohantam volna azonnal a könyvesboltba, pedig nagyjából ezt kaptuk a Prédák házától – és én imádtam. Már a könyvklubban is arra jutottunk, hogy lehetetlen nem észrevenni a hasonlóságokat: különleges iskola, sajátos szabályok, titkok, furcsa tanárok és az az ismerős, kicsit sötét, misztikus hangulat, amitől az ember legszívesebben bekuckózna egy takaró alá, és egész nap csak olvasna.

Talán éppen ezért egy dolgot csinálnék másképp: nem tavasszal olvasnám. Ez a könyv nekem annyira őszi olvasmány, hogy szinte hallottam közben a levelek ropogását és éreztem a fahéjas gyertya illatát. Simán el tudom képzelni, hogy október környékén újra előveszem, immár a megfelelő körülmények között. A Harry Potter-párhuzamok ellenére – vagy talán pont miattuk – nagyon szerettem, nálam 4,5 csillagot érdemelt.

Diana Hunt – Ragadozók háza

Természetesen a Prédák háza után rögtön kíváncsiak voltunk a folytatásra is, és hát… bárcsak azt mondhatnám, hogy ugyanannyira szerettem. A világ és a hangulat továbbra is működött nálam, és még mindig megvolt benne az a bizonyos Harry Potteres, mágikus-iskolás érzés, amiért az első részt annyira élveztem, viszont maga a történet már közel sem tudott úgy beszippantani.

Talán túl magasra tette a lécet az első rész, de végig azt vártam, hogy majd történik valami, amitől újra ugyanúgy ráfüggök – de sajnos ez végül elmaradt. A végkifejlettel sem sikerült kibékülnöm, így sajnos ez tipikusan az a folytatás lett, amire azt mondom: az első sokkal jobb volt. A hangulata azért megmentett valamennyit az élményből, ezért 2,5 csillagot kap.

Colleen Hoover – Verity

Ha az Éles tárgyak volt az év legnyomasztóbb könyvklubos olvasmánya, akkor a Verity egészen biztosan versenyben van a „mi a francot olvastam én most?!” díjért. Colleen Hoover itt egyáltalán nem a romantikus oldalát mutatja: a történet kellőképpen beteg, sokkoló és fordulatos ahhoz, hogy az ember újra és újra azt mondja, hogy „jó, még egy fejezet”, aztán egyszer csak arra eszmél, hogy elfogyott a könyv.

Nagyon gyorsan haladtam vele, mert folyamatosan tudni akartam, mi következik, és pont ezt várom egy ilyen thrillertől. VISZONT egy egészen fontos megjegyzés: várandósan én nem feltétlenül ezt választanám esti, elalvás előtti könnyed olvasmánynak. Vannak benne kifejezetten durva, gyerekekkel kapcsolatos jelenetek, amelyek ebben az élethelyzetben nekem sokkal erősebben ütöttek, mint valószínűleg máskor tették volna. Ettől függetlenül thrillerként nagyon működött, ezért 4,5 csillagot kap.

Clare Mackintosh – Húsz óra a halálig

Pedig ebből MENNYIRE jó könyv lehetett volna! Egy hosszú repülőút, egy gép tele utasokkal, valaki pedig azt állítja, hogy egyikük sem fog élve leszállni. Köszönöm, engem már ezzel az egy mondattal meg lehetett volna venni. Egy klausztrofób, feszült repülős thriller, ahol az olvasó pontosan annyit tud, amennyit a levegőben lévő szereplők? IMÁDTAM volna.

Ehhez képest a történet túl sok szálon fut, túl sok mindent akar egyszerre elmesélni, visszautazunk a múltba, megkapjuk a főszereplő férjének nézőpontját, közben pedig én egyre inkább azt éreztem, hogy engedjetek már vissza arra a szerencsétlen repülőgépre! Szerintem sokkal feszültebb és izgalmasabb lett volna, ha az író bezár minket az utasokkal együtt a gépre, és kizárólag abból dolgozik, ami ott történik.

Sajnos a végére tartogatott fordulatok sem tudtak meggyőzni, így a könyvklubos beszélgetésünkön sem merültünk el különösebben az elemzésében. Nagyjából egy tömör és lényegre törő „ez béna volt” mondattal sikerült közösen lezárnunk a témát. Kár érte, mert az alapötletben szerintem rengeteg lehetőség volt. Nálam 2 csillag.

Na, de melyik nyert?

Ha az eddigi olvasmányainkat sorrendbe kellene állítanom, így alakulna a Szerdai Könyvklub dobogója:

🥇 1. Ruff Orsolya – A Bánatos Madonna
Nem feltétlenül ez volt a legizgalmasabb vagy legletehetetlenebb könyvünk, mégis ezt szerettem a legjobban. Szerethető karakterek, budapesti helyszínek, nyugdíjas bűnözés – mi kell még?!

🥈 2. Diana Hunt – Prédák háza
A Harry Potter fanfiction, amiről nem tudtam, hogy szükségem van rá. Ősszel egészen biztosan még jobban szerettem volna.

🥉 3. Colleen Hoover – Verity
A „mi a francot olvastam?!” különdíj egyértelmű nyertese. Beteg, fordulatos, néhol borzasztó, de letenni azt nem nagyon lehet.

És hogy melyik könyv lesz a következő kedvencünk?

Fogalmam sincs – de valójában pont ez az egészben a legjobb.

A Szerdai Könyvklub miatt olyan könyvek is a kezembe kerülnek, amelyeket magamtól talán soha nem választanék. Van, amelyiket imádjuk, van, amiről tudunk vitatkozni, van, amit egyikünk öt csillagra értékel, miközben a másik legszívesebben rituálisan elégetné, és néha olyan is akad, amelyikről négyen egyhangúan megállapítjuk, hogy hát… ez bizony szar volt.

De egyre inkább azt érzem, hogy igazából nem is az számít, mennyire jó az adott havi könyv. Hanem hogy van miért időről időre összeülnünk, órákig beszélgetnünk, vitatkoznunk, nevetnünk – és persze a könyv kitárgyalása után áttérnünk az élet összes többi fontos és kevésbé fontos eseményére.

Amikor tavaly egy teljesen átlagos munkahelyi ebédszünetben kitaláltuk a Szerdai Könyvklubot, egyikünk sem gondolta szerintem, hogy egyszer majd akkor is ez lesz az egyik biztos közös pontunk, amikor már nem mindannyiunk hétköznapjai ugyanabban az irodában telnek.

Úgyhogy a konklúzió egyértelmű: a könyvek jönnek-mennek, a Szerdai Könyvklub viszont örökre szól. 🤍📚

Jó olvasást nektek is, remélem, valamelyikhez meghoztam a kedveteket!
Bogi