Október elsején indítottam egy kis ünnepi sorozatot, ami egészen október 21-ig fog tartani és az a lényege, hogy minden nap írok egy blogbejegyzést a 33. szülinapomig. 21 nap, 21 bejegyzés, 21 pillanat.
Ma egy tökéletesen felemás napunk volt: a délelőtt sírással és ébrenléttel teli volt, a délután viszont csendesen, nagy alvásokkal telt. Volt benne csalódás, hogy nem tudtam elkísérni Foltost a kozmetikushoz, pedig nagyon szép idő volt ma egész nap és addig tök jót sétálhattunk volna a régi lakhelyünk közelében, Foltos kedvenc parkjában. Vagy legalábbis abban a parkban, ahol a legtöbbet sétált velem töltött életszakasza során. Séta helyett viszont itthon aludtunk, én is és Domi is! Ő másfél órát, én pedig majdnem egy teljes órát! Megismétlem. Egy. Teljes. Órát. Szinte hihetetlen volt.
Majd utána kezdődött csak az igazi csendes pihenő, mivel miután anyukám hazatért a megszépült kutyánkkal (ezúton is ezer hála neki, amiért elvitte 🥹) és kiörömködtük magunkat (főleg Folti, mert ilyenkor mindig nagyon büszke magára, hogy milyen csini lett), Domi ismét álomba zuhant, ami gyakorlatilag az esti fürdetésig kitartott. Ezalatt anyuval elfogyasztottuk a szezon első Pumpkin Spice Lattéját, amihez a Starbucksos kávékapszulákat csodák csodájára a Kifliről tudtam rendelni, így nem is kellett elmennünk érte a rendes kávézóba. Azt majd a szülinapom környékén megpróbáljuk. Kávézás közben el tudtam intézni pár régóta halogatott, a gyermekáldással kapcsolatos adminisztrációs dolgot, amitől egy kicsit könnyebbnek érzem most magam – és az agyamat is.
Apropó agy! Elkezdtem nézni Netflixen a Habeas Corpus című brazil sorozatot, ami jogászokról és egy régi eset jóvátételéről és újra nyomozásáról szól, amiben anno egy ártatlan embert ítéltek el. Elég érdekes a sztori, viszont sajnos meg kellett állapítanom közben, hogy a kismama agyam átalakult anyuka aggyá és a kevesebb alvástól, illetve a beszűkült gondolati síkomtól, amelynek epicentrumában a gyerekünk életben tartása helyezkedik el, nem tudok rendesen koncentrálni az epizódokra. Sem a nyomozásra. A jogi szakkifejezésekről és az ügy részleteiről nem is beszélve. Az egyik rész nagy százalékban arról szólt, hogy egy szökevény férfit kergettek és próbáltak letartóztatni, de nekem FOGALMAM SEM volt róla, hogy ki az és miért üldözik ennyire. 😅 Vagy fél órányit vissza kellett tekernem, mire nagy nehezen rájöttem, hogy ki ő.. Szóval az anyuka lét és a jog nem annyira kompatibilis – ezt mindenképpen szerettem volna leírni arra az esetre, ha véletlenül kedvem támadna a GYED során elkezdeni jogot tanulni vagy ilyesmi. Csak el ne felejtsem ezt visszaolvasni!
Na megyek az első esti alvásomat megkezdeni én is, bár furcsa érzés, hogy most egész kipihent vagyok egy ilyen nyugalmas délután után (ez most szóismétlésnek számít?!).
Holnap tali!
🤍
Bogi
Vélemény, hozzászólás?